(Magyar) visio

Sorry, this entry is only available in Hungarian. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.


Nagy Zopán

Álmatlan távlatok, emelkedések, merülések…

Sütő Róbert visio című kiállítása nyomán
(Eötvös József Főiskola Kortárs Galériája, Baja, 2022. 05. 12. – 09. 01.)

Lét-halász az avaron, vízi(l)ó a lápon, avagy: Meta Endre (anti-Ady) nyerse is szólhatna szakmai bevezető helyett, de itt inkább szubjektív megközelítések, intuitív bekezdések következnek… Jó esetben izmusok megnevezése sem hangzik el, a technikai definíciók felszabadulnak, nem mondunk affélét sem, hogy gesztus-festészet vagy informel, de szívesen ölelkezünk művészeti-poétikai átjárások egyéb rezgéseivel.

Visio, vision, vízió, vizionárius… A szót – mint címet – különféle (főnévi, etimológiai, érzékelési…) irányokból is vizsgálhatnánk, ám a leíró ím-ígyen szóla: látomásos líra, képzőművészeti költészet, belső táj-jelenések, persze absztrahálva, kipárolgásokkal, csorgásokkal, szerte-folyó érzelmekkel elegyen… Impro-vízió, utazás, fölemelkedés és merülés szimultánban…

Sütő Róbert (elvont formulákba rejtett, ecset-t-elt, felejtés-bugyrokból felfejtett, pszichikai hálókon átszűrt, átforduló, ciklikus, szinte önjáró, magukat sokszorozó, újra-élesztő…) művei analitikus – közelmúlt-isztikus – kinyilatkoztatások: jelenlétének jelenlegi jelenései… Önmagukba is visszacsapódó tudattalan folyamatok lenyomatait láthatjuk, melyek nem csupán víziók, mert a visio: maga az archaikus lélektan is, sőt, leginkább a lélektan!

Summa summarum: a vízió nem egyszerűen látomás, netalán köznapi érzékcsalódás. A kimondhatatlannak, a formátlan áramlásnak (divatosan: egyféle flow-nak), ismeretlen influenciáknak, s az elemi erőknek, érzékeléseknek sajátos, ismételhetetlen közvetítése!

Az érzékelések kapui kitárulnak… William Blake Lélekutazójának éteri barátsága is közeledik:

Eksztázist ontanak a fák
Mindre, ki e pusztán halad;
Majd város épül, rengeteg,
S pásztoroknak sok tünde lak.

Vendége tűnik százfelé
(Másult szem mindent másra vált),
Félsz lepi érzékszerveit,
Sík Földje Gömbbé összeállt.

A matériák ésszerű korlátait ledönteni! A látomások réteges ablakait megnyitni! Csendes derű! Mutass nekünk szép víziókat. – Tóth Árpád után szabadon. A képzelet mozgalmas, felfokozott kép-kiáradásai… A teremtés (alkotás) is egy hatalmas vízió! Az alkotás is teremtés: ami szinte közhely (így is mondják hellyel-közzel)…

Valahol: forró aszfalt-délibábban úszó jelenések ébrednek, amíg a különös festmény-elfolyások folyam(at)ában a horizontot, a zenitet és az ellenkező irányú döféspontot: a nadírt egyszerre szippantja föl egy ismeretlen óriás… Ó, a képzelet mindenható!

Amott: vibráló vibrafonokat vizionáló Vizigótok vízbefúlás-vetületei vonaglanak, vehemensen vetkőzve, vörös vérsejteket vetélve, varázslatos vérmérséklettel, valótlanul, velőtrázóan vágtázva… Valóság? Vitustánc? Vízió? Fölszakadó tér-sűrítmény szövetek: a nyers-lila felhőkben izzó kapuk, parázsló alagutak nyílnak, befelé, egyre beljebb, köröttük, bennük körkörös és spirális formák pulzálnak…

Zene, lüktetés, opálos leheletek… Susumu Yokota experimentális hang-betétjei úsznak be a tájba, Rising sun, a finomított kakofóniából ásvány-cserepek és kevert lények visszhangjai üveghúrokra hullanak, visszafelé játszva is torzulnak, miközben éles éber-álom zörejek többszólamban hangzó buborékként születnek meg egy preparált klaviatúrán… A delelő Nap befordul, majd ismételten felemelkedik…

Intermezzo: Bizonyos („vállalati”) filozófiában a vízió, mint jövőkép jelenik meg s az elérni kívánt célt, míg a misszió (küldetés) az oda vezető út elejét, a „vállalkozás” létezésének okát, az általa képviselt értékeket jelenti.

Amennyiben a kifejezés a latin szóból eredő visio, akkor a jelentése látvány, ami azt „jelenti”, állítja, közvetíti, hogy minden általunk leképzett, körülvevő, megjelenő, összeálló kép-jelenség, vibráció, film, tájkép, távlati elképzelés, ki- és belátás is vízió! Kép, képzet, káprázat: Maya! Érzékszervek előtt megjelenő csábkép, megtévesztő képzetek örvénylése: Világillúzió.

És akkor a belső hegyekről, ormokról, kalligráf repedezés-indákról, omladék-metaforákról, szakadék, átfordulás (metanoia) elméletekről, ön-képzett / én-képzelt hegyvonulatokról a kéklő párák mögött, a képek magányáról, éjjeli magukba-fordulásáról, a geometriát expresszíven elfedő felületekről, a mélytenger-képzetről, a vöröslő viharok várakozó feszültségéről, a távol-közeli, közel-távoli (vagy éppen japán) miniatűr-festészet egy-egy remekének rejtetten rokon-látomású, álmatlan távlatokkal felnagyított csöndjeiről, hallgatás-képeiről még nem is beszéltünk…

Mert az illúzió finom-szövetű fátylai és vásznai mögött mindig új és újabb jelenések dominálnak s a rétegződések, hártyák, festék-minőségek, és főként az érzékeken túli értékek felülírják egymás- és önnön kvázi-textúráinak, illetve piktúra-tinktúráinak lehetőségeit…

Ezen az életteli (szín-dinamikával is sokrétűen átitatott) tárlaton Sütő Róbert szellemi utazásainak részleteibe kapunk betekintést.