Sorry, this entry is only available in Magyar. For the sake of viewer convenience, the content is shown below in the alternative language. You may click the link to switch the active language.

Möbius-gesztusok
Nagy Zopán

Sütő Róbert festészetében, a jelenlegi Pára- és az előző Visio-sorozatánál is érzékelhető mindaz, ami nem egyszerűen látomás, netalán köznapi érzékcsalódás.
Pára, pára, végtelen-rajzolatokká alakuló, átható pára… Az éteri illékonyság pillanatnyi páratartalma (szinte) örök. Öröklődik, képről képre száll, légneműként fixálódik, oldódásokkal sokszorosítja magát.
Az anyagba gomolygó lelkület költözik, önmagukba forduló, talán el sem kezdett, talán befejezetlen, mégis állandóságot árasztó, rejtőző, megfoghatatlan formák és formulák ívelődnek-illeszkednek a vég nélkülibe (a sok milliárdszor is megidézett vég-telenbe)…
Zenit, nadír, páraradír: alkonyt fest át – és virrasztást kreál. Ó, delelő és éjmetsző talppont és holtpont. Képzelt függőlegesnek és alsó éggömbnek metszéspontja. Ó, oda-vissza haladó, átforduló és visszaható! Pára gőze, mágiája: kifőzött leve csordul hátra, átáztat, vásznakat nedvesít, majd melankóliával elegyen, lehalkítva: tércsapdákba álmodott időket vérez át. Pára, pára, rejtett gondok, fojtott kiáradások hullám-pályája, kicsapódása, átvilágított csöndek, gondolatok be- és kiszivárgó ár-apálya…
Sütő Róbert festészetében, a jelenlegi Pára és az előző Visio sorozatánál is érzékelhető mindaz, ami nem egyszerűen látomás, netalán köznapi érzékcsalódás. Mindinkább a formátlan áramlásnak (divatosan: egyféle flow-nak), az ismeretlen influenciáknak, s az elemi erőknek, befolyásoknak sajátos közvetítése jelenik meg képein…
Az ég vérzékeny, ózonbeteg pereme megered, hajszálerek, felhőartéria-erezetek repednek szerte. Zenit és Nadír folyik össze, a kipárolgás képlékeny, visszafordíthatatlan és egyszerre magába forduló… Özönnyi, láthatatlan eresz áradata csorog alá, a megnyílás szférákon is átszakad, s ömlik alább szakadatlanul…
A szinte önjáró, gyakran alig látható Möbius-gesztusok, a magukban tekergő kígyóficamok, cirkulárisan és örvénylőn is meg-megújuló, végtelen(ített), meditatív visszatérésekként, mintegy éterbe vagy égi délibábokba vetített feloldás-poézisként is működhetnek. Létrejönnek: teremtődnek a Nagy Folyamat felhőcsapdákkal kiaknázott, szakadékokkal, szférikus medrekkel telített szellemi zónáiban, miként az összeomlásveszélyekkel teli Valóság törékenyen körvonalazott ittlét-lehetőségeiben egyaránt…
Szívzörej-elhívások szimultán szintézisek felé… Igen, a már meg sem rajzolt szimbólumok, a ki sem mondott jelentések, a meg sem jeleníthető jelképrendszerek mögötti rezonanciák: tudatot és tudattalant egyaránt magukhoz hívnak, sistergő, egyre halkuló ki- és bealakulásaik, metamorfózisaik: talán az archaikus időkből ismert (illetve elfeledett): szavak nélküli üzeneteket közvetítik.
A kimondhatatlant. A nyugtalanító csöndet. Majd a savasan folyékony kövületeken, az áttetszéseken, a kémián, biológián és meteorológián, a természettanon, a légköri változásokon, a festészeti szövetrendszerek fátyolrétegzetein, a burkokba csavart színtanon, a kéklő párákba oltott hegyeken, a lilákba fojtott lélegzeteken, illetve az idegsejteken és üvegszemeken is túli csöndet… A csöndet.
Ám, a csöndben egy alaprezgés és egyféle sistergés is létezik. Sütő festészetének felületkezelései, belső ecsethullámai mossák el eme (bizonyos) sistergéseket, s fokozatos gondolatsíkokon alakítják, dolgozzák át szavak mögötti érzésrétegekké azok csöndkristályainak suttogásait.
Szubjektív olvasatomban – mivel leginkább a képek mögötti érzeteket próbálom közvetíteni –: csontvelők, porcok, évezredes kagylók száradása és gyomornedvek ingerenciája is találkozik definiálhatatlan elfojtás- és szédülésfokozatokkal, miközben (a leíró szerint) agykéreg-kipárolgások kimondhatatlan színhangvisszhangok visszafolyásaival, összhatások kikeverésével is foglalkozik a művész.
Sütő Róbert égi-földi párájának alkímiája: lelkét leheli szerte (köztes világok oldásába). Ég és föld, oldott horizont közös tér-időbe ölelt, egységgé gondolt, kitáruló s visszazáródó fátyla, köpönyege, áttetsző palástja, miként a kísérletfolyamatok aránya: ráterül, lassítva terül rá a nyugtalan-éberen álmodó világra…