Sütő Róbert réseket emleget kiállításának címében vizuális kukucskákat, Sütő ragaszkodik ahhoz a gondolathoz, hogy ő aki eddig épülettömböket, elhagyott gyárépületeket (mostanság még uszályokat is ) festett szenvedélyesen expresszív realitással, most ez épületekbe hatolna be résként, az optika felbontóképességének határáig. A műveletet a kontúr meghatározásával, a tömeg elhomályosításával kívánja megtenni. A végső, lecsupaszított látvány azután egy síkidom, szabálytalan élekkel,melynek színes felületeit gyakran fekete sávok-keret, bordűr- veszi körül, vagy egyszerűen egy faktúra részeként lebeg. Sütő szerint a résnyi optikai állás életlenné tenné – vagy épp a kontúrok mentén élesítené – a képmezőt ugyanakkor elvesztené a tárgy-azaz az épület vagy hajó terét. Nem. A néző nem engedelmeskedik Sütő vizuális agressziójának, sőt beleszerelmesedve szemlél egy kortárs trompl’oeilt- egy illúziót. Ugyanis bármennyire is akarja, vagy gondolja elszegényíteni Sütő látványát, bármiként is kívánja felszámolni a vászonra vitt dimenziókat, festői nyelve ellene beszél. Bizony a finoman lecsorgó akvarelles akril a kontúrokat megtartva feloldja a síkot és új tereket nyit szemünknek. A Nagy sárga építmények, a vöröses rozsdás faktúrák mélyére látunk. A körvonal épp hátratolja a hátteret, s elöl új mezők, colour fieldsek jönnek létre. A sorozatképek rejtelmesen válnak egyéni eggyé, különülnek el a szekvenciák más darabjaitól. Sütő nagyvonalú rétegfestései, az akril gyorsan száradó foltjait feloldják, a kolorit a szürkéktől a sárgásbarnákig, zöldekig terjed szét. S az új illúzió segítségével izgalmas paloták, kertek, vízi élmények részeseivé válunk. Sütő csak egy darabját kívánta megváltoztatni a korábbi mű együttesek feldolgozható formáinak, s mégis egy új valóságot nyitott meg szemünk előtt, az apertura visszaütött, és a résként záródó optika most tágra zárt szemein retinájára új világok, új képeit rajzolja. Köszönjük